Képrestaurálások
Szőnyi István, Légrádi József, Vadász Endre, R. Lübeck, Jaski, Dénes Rudolf, Runnik, Kis Ödön, Komáromi-Katz, Gimes Lajos, Mérő István, Kósza Gábor, Frank Frigyes, Réti István, Boemm Ritta, Sződi Szilárd festményei.
Irodalom
- Makai Péter díszlet- és jelmeztervező: Víg János (monográfia) – 1984
- Pogány Ö. Gábor művészettörténész: Víg János (monográfia) – 1986
- Békés András operarendező: Víg János pályája (Vernissage) – 1987
- Falu Tibor író: Kunszállástól Mexikóig (Víg János monográfia) – 1987
- Varga Domokos György író: Gloria Victis – csak azért is! – 2006
„Víg János az Alföld gyermeke… Nagy ívű fejlődés jellemzi a fiatal Víg János életpályáját. Korán jelentkező irodalmi és képzőművészeti érdeklődését tanárai terelgetik, irányítják. Mint diák, országos rajzkiállításon vesz részt, közben verseket, tanulmányokat ír, nem kevés sikerrel. 17 éves korában Pestre kerülve Jankovich Ferenc, a költő-író figyel fel rá – és Kassák Lajos, a költő-festő biztatja írásra, rajzolásra.
…Víg János szuggesztív és mély mondanivalójú világa a mai rohanó életben megállásra, odafigyelésre késztet bennünket.
A látomásos szimbolizmus és valamiféle különleges konstruktivizmus hangjain szólalnak meg ezek a művek.
Ennek a fajta művészetnek mély, érzelmi hitele van.
– Víg János intellektuális-filozófikus alkat – de amikor műalkotást hoz létre – varázslatos és mágikus erőket mozgósít.
Ezért hatnak igézően a szemlélőre ezek a művek.
A művész azt mondta, hogy ezzel a kiállítással nagyrabecsülését szeretné kifejezni az Operaház intézménye és valamennyi tagja iránt. Ez a gesztus mindannyiunknak jól esik, azonban a művész az egyszerű nagyrabecsülésnél többet ad. – Ezzel a kiállítással üzen nekünk valaki, abból a szférából, ahonnan ritkán jön üzenet – s ha jön, nyitott szívvel kell befogadnunk és megértenünk.”
Makai Péter Erkel-díjas díszlet- és jelmeztervező
(az 1985. évi Operaház Galériában rendezett kiállítás alkalmából mondott megnyitó)
„Víg János a probléma-felvető, a problémamegoldó művészek közé tartozik, olyan festő, aki kérdéseket tesz fel önmagának, s válaszai helyességének eldöntésébe a közönséget, a műbarátokat is be akarja vonni.
A huszadik század értelmiségének legérzékenyebbjei nehezen tűrik a szakosodás korlátait, bénítónak érzik a rosszul értelmezett munkamegosztást. Víg Jánost se elégítik ki a színek, formák bontásának, összeszerkesztésének mégoly változatos lehetősége, mert igényt tart arra is, hogy gondolatai, képzetei kellő kifejezést nyerjenek.
A képzőművészek között intellektuális típusnak minősül, témaválasztásában, képépítő megoldásaiban nagy szerepet játszanak művelődéstörténeti ismeretei, ami azt jelenti, hogy a szakmai előzményeken túl az egyetemes tudásanyag sokféle elágazása, kisebb-nagyobb tartománya is helyet kér megnyilatkozásainak indoklásában, mondanivalóinak általánosítása céljából.
Az érzékelhető, látható vizuális elemek nála átvitt értelmű jelekké alakulnak, olyan vonalakká, foltokká, melyek eszmehordozó jelentést kapnak, az elmét töprengésre késztetik, s a néző lelkiállapotát alkalmassá teszik különleges benyomások befogadására.
Víg János minden motívumhoz megteremti a megfelelő formai sajátságokat, a kérlelhetetlen Törvényt kemény egyenesek képviselik, az Angyali álarc, a gyengédség látomása mögé rejti a lehetséges veszélyeket, a várva-várt katarzist, a balett légiességének lekottázására a művész kalligrafikus sziluettekhez folyamodik. Többnyire játékos vonásokkal jellemez, mert tudja, hogy csupán a homo ludens képes kimondani a végső elveket, az igaz igazságot, ami nem kövület, hanem élő valóság.
Daphnis és Cloé ekként a körvonalak részarányos rímeire hangoltan jelenik meg, Mexikót indián népművészeti díszítmények idézik az európai érdeklődők szeme elé, a hedonistát friss színek káprázata ringatja álomba. Az ábrák így metaforikus emblémává egyszerűsödnek, ám az efféle szűkszavú közlés mégse mond le a lényeg meghatározásáról, a félreérthetetlen optikai jegyek meggyőzően érvelnek az önként vállalt esztétikai, etikai eszmények mellett.
Szabatos mértani kompozíció tiszteleg Kassák Lajos emléke előtt. A világos alapon felfénylő barna láncolat a korszakos újító egyéniségben felfedezi a maradandó hagyományok őrzőjét is. Sokan elfelejtik, hogy a magyar és egyetemes avant-garde vezetőmestere az anyanyelv tisztaságának, a falvak értékmentő esélyeinek, a klasszikus értelemben vehető műgondnak, a becsületes munkának a szószólója is volt. Víg János Kassákhoz fűződő tanítványi kapcsolata hitelességével járja a haladás felelősségteljes útját.
Megtanulta, hogy sokoldalúság, nyitottság nélkül nincs mód a jövőtől igazolást nyerni. A racionális elvonatkoztatás, az ornamentális stilizáltság mintadarabjai mellett nem átallja kiállítani romantikus megérzéseinek, nosztalgikus hangulatainak a vallomásait…”
Prof. Dr. Pogány Ö. Gábor művészettörténész
a Nemzeti Galéria főigazgatója (1986)
„Őszinte örömmel gratulálok. Az alkotás esztétikai szempontból tökéletes összhangban áll lényegi eszmeiségével.”
Kiszely Gábor, a Terror Háza Múzeum egykori szakmai igazgatója
a Gloria Victis Emlékmű kapcsán 2006-ban
„Amikor először pillantottam meg a Gloria Victis látványtervét, a hatalmas, köríves kőfalakat, a szögesdrótokat és a dülöngélő kereszteket, a kép nem volt ismerős, a hangulat annál inkább – a Gyűjtőbeli nyomasztó érzés tört rám. Aztán továbbkúszott a tekintetem, fel a világfalhoz csatlakozó haranglábon, a fényes lélekharangig, s a szorongató érzés oldódni kezdett: ünnepélyessé és bizakodóvá vált.
„No, végre egy emlékmű, amelyik tud valamit” – állapítottam meg magamban. S mondom el most mindenkinek.
Varga Domokos Gyögy író cikkéből (2006. augusztus)
„Csömör község szellemi és közigazgatási vezetői egy XXI. századi történelmi világfőváros díszére váló és jelentőségét transzparensként szétsugárzó „mundo perennius monumentumot”, világnál maradandóbb emlékművet hoztak létre Budapest melletti helységük határában, Közhasznú Alapítványuk áldozatos adakozóinak segítségével, s Víg János szobrászművész formailag egyszerűen nagyszerű, tartalmilag, eszmeiségében égig érő alkotásával.”
Dr. Hegedűs Lóránt református püspök (2007. február)
„Ez az emlékmű múltunk hiteles tanújaként jövőnk éber őre lesz.”
Chen Shui-bian, a Kínai Köztársaság (Tajvan) elnöke (2006)
Kiállítások
- 1972 – Budapest (Fészek Klub)
- 1974 – Budapest (XII. kerületi Művelődési Központ)
- 1975 – Prága
- 1976 – München
- 1978 – Salzburg
- 1979 – Kassa
- 1979 – Budapest (Opera Galéria)
- 1981 – Budapest (Marcibányi téri Művelődési Ház)
- 1985 – Budapest (Opera Galéria)
- 1987 – Kiskunfélegyháza (Művelődési Központ)
- 1989 – Budapest (Vizivárosi Galéria)
Díjak, elismerések
- 1974 – A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Különdíja (az Operaházban végzett kulturális munkáért)
- 1976 – Nívódíj
- 1978 – Opera Emlékérem